Bár a méltányos kereskedelem témakörével foglalkozunk ezen a blogon, még mi is ritkán találkozunk olyan esettel, ami annyira megéri mind a két félnek, mint a gázpalackok cseréje. Elég ritka ugyanis az, hogy mind a két fél kvázi pénzt kap, és nyer a cserével – ha pedig így van, akkor ott általában szokott lenni egy harmadik, rejtett résztvevő, akiről először nem nyilvánvaló, hogy veszít vele, de később azért rájövünk, hogy mégis tőle vettek el azok, akik alkudtak. A gázpalack cserénél ilyen nincs: tényleg minden résztvevő nyer, és még a rajtuk kívülálló felek, az egész környezetük is. De hogyan lehetséges ez?
Egy kicsit ássunk bele a gázpalack csere mélységeibe egy példán keresztül: ha valaki például új hobbit vesz fel, és elkezd búvárkodni, vagy hegeszteni, akkor előbb-utóbb eljuthat arra a pontra, hogy szüksége van egy argon palackra. Vagy a szárazruhájához, vagy védőgáznak, de el kell majd kezdenie utánanéznie, hogy hol tud beszerezni. Rengeteg hely van, ahol jók az argon palack árak, máshol kevésbé, de végül kiválaszt egy tetszőleges méretű palackot (esetleg többet, hogy ne kerüljön szembe azzal a helyzettel, hogy egy váratlan pillanatban, amikor szüksége lenne rá, kifogy), és megrendeli. Az mindegy, hogy házhozszállítás is van-e az árban, vagy nem, mivel most nem ez a szempont – de az a fém palack, amiben az összesűrített gázt kapja, azt mindenképpen ki kell fizetnie.
A fontosabb kérdés akkor jön el, amikor újra vásárolnia kell: mi a helyzet a tökéletesen jó argon palackkal, amit egyszer már megvett? Hogyha ugyanolyan termék lenne, mint a többi, akkor azt gondolnánk, hogy a csomagolást kidobjuk, és újra megvesszük az egészet. Szerencsére azonban a gázpalackoknál itt lép előtérbe a méltányos kereskedelem.
A jobb gázcseretelepeken ugyanis lehetőség van argon palack cserére, ami során figyelembe veszik, hogy mi egyszer már megvásároltuk a fém palackot, ami a számunkra értéket képviselő gázt tartalmazza, és ha visszaadjuk az előző, üres palackot, akkor azt beleszámolják az árba.
Ez az a pont, amikor szerintem a „fair trade” maradéktalanul megvalósul, hisz mind a két fél közvetlen anyagi hasznot szerez a cserével. Míg a vásárló az argon palack csere révén olcsóbban jut hozzá a következő hegesztéséhez vagy merüléséhez elengedhetetlen kellékhez, addig a gázcseretelepnek nem kell ismét beruháznia abba, hogy legyen mibe eladnia a gázt. Ráadásul a vevő nem is tudna mit csinálni az üres palackkal, így még neki is könnyebbség, hogy átveszik tőle az eltávolításával, kidobásával kapcsolatos nehézségeket.
Arról pedig, hogy a környezetükre milyen hatással van ez a csere, szintén csak a lehető legpozitívabban tudok nyilatkozni: a gázpalackok ugyanis alapesetben veszélyes hulladéknak minősülnének, és nagyon sok kárt okoznának mindannyiunknak, hogyha a csere lehetősége nélkül árulnák őket. Elég csak ránézni arra, hogy most hova kerülnek a nem visszaváltott palackok: az illegális szemétlerakók gyakori vendégei ezek, ahol éveken keresztül csúfítják és szennyezik a környezetet. Mindezt azért, mert a gazdájuk rest volt megfelelő módon megszabadulni tőlük.
Persze még a rendes, veszélyes hulladéknál való kezelésnél is jobb a csere és a töltés: ilyen módon ugyanis szinte semmilyen felesleges szemét nem keletkezik, amivel károsítanánk a környezetünket. Ezért tartom azt, hogy a gázpalack csere tényleg a tökéletes példája annak, ahogy egy méltányos kereskedelemi folyamat lezajlik: mindenki jól jár vele, még a résztvevők környezete (és az egész világ) is.
A legszomorúbb dolog az, amikor valaki ezt nem veszi észre, és nem megy bele: vannak olyanok ugyanis, akiknek nem jelentenek sokat ezek í fogalmak, és saját kényelmük vagy lustaságuk miatt egyszerűen a környezetszennyező módot választják a gázpalackoktól való megszabadulásra. Mindezt annak ellenére, hogy például a fent említett argon palack csere minden alkalommal komoly pénzeket spórolna meg nekik.
Remélem, hogy az ilyen emberek is előbb-utóbb felfedezik a „fair trade” fogalmát, és más útra térnek – addig pedig tegyünk róla, hogy mi azon legyünk.