A kereskedelem az egyik olyan ágazat, ami a mai világban teljes mértékben meghatározza az életünket. Nem csoda, hiszen fogyasztói társadalomban élünk, és ha megnézzük, minden sarkon lehet már találni egy boltot, de a nagyobb bevásárló központok száma is folyamatosan nő. És akkor még a plázákról nem is beszéltünk. Ami nem csak a fővárosban nagy divat, de már a többi nagyobb városokban is minimum egy ilyen pláza megtalálható, ha nem több. Ezekben már nem csak vásárolni lehet, különböző szórakozási lehetőségek is vannak, mint például a mozi és a sokféle étterem is. Illetve még olyat is láttam, ahol még tetováló szalon is van, és ha jól láttam, akkor elég nagy a forgalmuk is.
Van egy pár ismerősöm is, aki kereskedelem szakon tanul a különböző egyetemeken a fővárosban, vagy más városokban, esetleg külföldön. Manapság sokan látják a jövőjüket úgy, hogy külföldön szeretnének dolgozni. Van, aki huzamosabb ideig, van, aki csak szeretne kipróbálni magát új környezetben, de hosszútávon már úgy gondolkozik, hogy itthon szeretne élni. Én egyelőre még nem döntöttem el, mert rengeteg tervem van a jövőre nézve. Szeretnék mindenképpen elmenni Új-Zélandra, de el tudom képzelni azt is, hogy ott éljek. Nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő, nem is szeretnék gondolkozni ezen, a jelenben szeretnék élni. Tényleg igaz, hogy nagyon hamar telik az idő, én is megtapasztaltam már, legalább is észrevettem, hogy milyen gyorsan száguld az idő.
És ha már száguldás, akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy két hónappal ezelőtt sikeresen letettem a jogosítványt a motorra is. Nagyon örülök neki, már évek óta erre vágytam, de meg kellett várnom, míg elérem azt a korhatárt, ami megvan szabva, plusz a pénzt is össze kellett rá spórolnom. Albérletben lakom, így kicsit nehéz a spórolás, mert sok a kiadásom. De megcsináltam és nagyon büszke vagyok magamra. Miután megkaptam a jogosítványt, a szüleim megkértek, hogy menjek át hozzájuk. Nem értettem, mi ennyire sürgős, de végül is átmentem. A szüleimtől kaptam egy szuper motort, pont olyat, amilyenre mindig is vágytam. El sem hittem. Úgy sírtam örömömben, hogy meg sem tudtam szólalni. Nagyon örültem, hiszen ilyen ajándékról sosem álmodtam, még el is gondolkoztam rajta, hogy hogyan fogom majd erre is összespórolni a pénzt.
Ugyan kipróbálni akkor még nem tudtam, mert meg kellett még hozzá vennem a bukósisakomat is, de azt már másnap el is intéztem. Először az interneten kutakodtam, hogy legyen egyáltalán elképzelésem róla, hogy milyen szeretnék. Aztán találtam egy oldalt, hatalmas betűkkel oldalt fel volt tűntetve, hogy bukósisak akció van. Na, gondoltam, hogy ez is az én napom, ennél jobb már nem is lehetne ez a hét. Meg is néztem, hogy milyen bukósisakokat árulnak és el voltam képedve. Mindegyik annyira szép volt, hogy nem tudtam választani.
Aztán nagy nehezen kiválasztottam egyet és meg is rendeltem, és már alig vártam, hogy a kezemben tarthassam azt is! Kettőt rendeltem, egy kéket és egy feketét, hogy ha esetleg majd valaki szeretne velem motorozni, akkor legyen egy bukósisakja neki is. Nem is kellett sokat várni, mert pár nap alatt meg is kaptam őket és anyukám volt az első, akit elvittem egy körre a motorommal és nagyon élvezte. Igaz, hogy előtte negyed órán keresztül hallgattuk, hogy mennyire fél és, hogy ő inkább kihagyná a dolgot, de aztán meggyőztük, hogy mégis csak próbálja ki és nem csalódott! Nagyon tetszett neki, még viccelődött is, hogy ő is leteszi a jogsit és ezzel fog dolgozni járni.
A baráti körömben is mindenki nagyon örült és gratulált nekem, hogy sikerült a jogosítványt letenni. Páran eljöttek egy körre velem a motoron, és volt olyan barátom, aki annyira felbuzdult, hogy megfogadta, hogy idén ő is leteszi a jogsit a motorra. Úgyhogy idővel már ketten szántjuk majd az utakat. Alig várom!
Sosem gondoltam volna, hogy kapok egy motort a szüleimtől, és nagyon hálás is vagyok érte!