A kereskedelem kemény világ. Tudom, ez kicsit közhelyesen hangzik, de sajnos ez a helyzet; ha szeretnél versenyben maradni, akkor bizony nagyon komoly erőfeszítéseket kell tenni. A sikert nem adják ingyen, bizony nagyon súlyos áldozatokat kell néha hozni az érdekében. Van, aki számol ezzel, de sok olyan is akad, akik egyáltalán nem gondolnak bele a felvállalt felelősségbe, amikor belevágnak az üzleti életbe. Ezért az üzleti világ egy része folyamatosan cserélődik, újak jönnek, kevésbé újak mennek, meglehetősen kevés az „álló csillag”. Viszont ha valakinek nincs más választása, mint tovább menni minden szenvedésen, küszködésen és rengeteg feszültségen keresztül, akkor az enyhén szólva meg tudja viselni a testet és a lelket egyaránt. Sokan vannak, akik kiégnek, és egyszerűen feladják, legyen bármilyen következménye is. Mások viszont megpróbálják a lehető legjobban eltompítani magukat, addig se kell fejben ott lenni, a gondokra koncentrálni. Az üzlettársam hasonló utat választott, ugyanis kegyetlenül inni kezdett, olyan súlyosan, hogy azt már csak egy olyan szakembernek, mint dr Petke Zsolt volt esélye megállítani.
Ha nem tudsz, vagy nem akarsz minden terhet egyedül cipelni, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy társat keresel magad mellé. Így van ez a magánéletben és az üzleti életben is, hiszen én sem lettem volna képes a nagykereskedést létrehozni, amelynek most résztulajdonosa vagyok. Egy kedves barátommal álltam össze, aki szintén üzleti terveket szövögetett, és ketten hoztuk létre mindazt, amink most van. Raktárcsarnok, üzlethelyiség, alkalmazottak, szóval minden, amiről egy vállalkozó csak álmodhat. Azonban az élet nem vált fenékig tejfellé, hogy egy újabb közhelyet durrantsak el, és bizony, a feladatok néha eléggé megviseltek minket. Konferenciákra járni, partnerekkel tárgyalni, utánpótlást szerezni, kínálatot bővíteni, a logisztikát fejleszteni, és még sorolhatnám reggelig, mi mindennel kellett és kell folyamatosan foglalkoznunk. Én aránylag jól viselem, nem tudom, hogyan csinálom, de sajnos a barátomat gyakorlatilag tönkretette. Egyre kevesebbet tudott vállalni, egyre többször fordult elő, hogy szédelgett és piaszaga volt, és úgy éreztem, ezzel veszélyezteti a vállalkozásunk jövőjét.
Egy alkalmazott, ha alkoholistává válik, általában egyszerűen kirúgják. De egy főnök egészen más eset, ő sokkal többet megengedhet magának. Vagyis elméletben, gyakorlatilag viszont sokkal több felelősség is nyugszik a vállán, hiszen a cég jövőbeli sikere is rajta múlik. Mivel egyedül képtelen lettem volna folytatni, így csak az maradt, hogy az alkoholista üzlettársamat megpróbálom valahol kikezeltetni. Nem volt könnyű dolgom, ugyanis a szokásos, mindenki által ismert több hónapos elvonókúra nemigen jöhetett szóba. Szükség volt rá itt, bármennyire is használhatatlan volt néha. Sose támadtam neki, nem vontam felelősségre, egyszerűen csak nagyon elszomorított az állapota. Elkezdtem keresgélni a témában mindenfelé, többnyire fórumokon, segélyező oldalakon, és dr Petke Zsolt nevével nemegyszer találkoztam. Ő egy neves addiktológus szaktekintély, annak ellenére, hogy nem egy ősz szakállú öreg doktort tisztelhetünk benne. Utánanéztem, hogy hol lehetne vele konzultálni, hol segédkezik a gyógyításban, és nem kellett csalódnom.
Ráakadtam egy magánklinika weboldalára, akik a szokványostól merőben eltérő, mindössze egyetlen hónapot igénylő kezelést alkalmaznak az alkoholistákon. Nem is annyira a klasszikus értelemben vett elvonó, sokkal inkább egy terápiás centrum, ahol dr Petke Zsolt mellett egy család és több gyógyult függő is részt vesz a kezelésekben. Ennél szimpatikusabbat nem is gondoltam, hogy valaha találni fogok, ezért nem szalasztottam el a lehetőséget, és felvettem velük a kapcsolatot. Felvázoltam, hogy mi a helyzet, de a neheze csak utána következett. Valahogy rá kellett vennem a barátomat, hogy vegyen részt a kivizsgáláson, hogy felmérhessék az állapotát, hogy egyáltalán alkalmas-e az ő kezelésükre. Hosszú harc volt, napokig vitatkoztunk élőben és telefonon, de végül beadta a derekát. Szerencsére még nem volt olyan súlyos stádiumban, hogy ne tudták volna kezelni, így be is iratkozott a következőnek induló kurzusra. Így, hogy egy olyan szakember kezébe került, mint dr Petke Zsolt, elkezdtem komolyan bizakodni abban, hogy vissza fogom kapni a barátomat, aki az üzlettársam is egyben. Úgy voltam vele, hogy azt az egy hónapot egyedül is végigviszem valahogy, de erre szükség van. Igazam is lett: a kezelés végeztével még hosszas rehabilitációs folyamat következett, de már viszonylag rövid idő után érezni lehetett, hogy kezd visszatérni belé az élet, és visszakaphatom a társamat.